Rosaline Aymer

Tárgy: Rosaline Aymer Szomb. Jún. 16, 2012 10:59 pm

Teljes név: Rosaline Aymer
Becenév: Rosaline, Rose
Karakter neme: Nő
Születési hely, idő: Franciaország - Marseille / 1989 - Június - 08
Kor: 23
Horoszkóp: Ikrek
Csoport: Tervezők

Karakter kinézetének adatai:
Szemszín: Kék
Hajszín: Sötétbarna
Testalkat: Csinos, nőies testalkat
Magasság: 170 centiméter/i]
Kinézet: A sors egy igazán átlagos kinézettel áldotta meg. Semmi érdekes nincs benne,amitől eltérőbb lenen a többi, vele egykorú nőtől. Haja sötétbarna, szemei pedig igéző kékek. Sötét színű haja miatt világos szeme tökéletesen jól kiemelkedik. Mivel jelmez tervező, ezért szereti az egyedi ruhadarabokat, néha még magának is tervez egy-két különlegesebb darabot.

Karakter jelleme: [i]Mindig is egy bohókás nő volt, ám az élettől kapott hatalmasabbnál hatalmasabb pofonok igen csak megedzették, elfárasztották mára már ahhoz, hogy olyan legyen, mint amilyen régen is volt. Egyre kevesebbet lehet már mosolyogni, örülni látni. Csak is akkor tud jobb kedvre derülni, ha vőlegénye is színen van, és igyekszik elfeledtetni vele az élet nagyobbnál nagyobb csapásait. Nyugodt, megfontolt teremtés. Teljesen ellentéte annak, mint amit a horoszkópja is ír róla. Ezért is nem hisz benne. Felbőszíteni csak nagyon nehezen lehet. Egy téma van, amitől pillanatok alatt robban, mint egy vulkán, vagy sírva fakad. Ez pedig nem más, mint a gyerek.

Jellemének pozitív tulajdonsága:
-megértő
-kedves
-megbízható
-gyerekközpontú
Negatív tulajdonság:
-hajlamos a depresszióra
-türelmetlen
-érzékeny
-sértődékeny

Előtörténet: Marseillebe születtem egy jómódú polgári családba. Már fogantatásom kezdete óta közöm volt a híres-neves Moulin Rouge társulathoz, hiszen anya ott dolgozott, és lépett föl, mint táncos, apa pedig csodás hangjával mindenkit elkápráztatott. Akkoriban ő volt a legjobb énektanár, karmester a társulatnál. Természetesen ez volt a szüleim találkozásának színhelye. Később az itt létrejött kapcsolatból született meg bátyám, majd rá 4 évre én is. Családunkban mindig is harmónia, boldog együttélés uralkodott. A bátyám azonban nem lépett a szüleink nyomdokába. Őt egyáltalán nem vonzotta a színház világa ,a fellépések, a csillogás, a hírnév. Ez miatt pedig apa majdnem kitagadta a családból, hiszen ő mind a két gyerekének hasonló sorsot, jövőt szánt, mint amilyen neki és anyának is megadatott. Szerette a munkáját, és el nem tudta képzelni, hogy Rogert miért nem vonzza ez a világ. Anya és én voltunk azok, akik megállítottuk apát abban, hogy kimondjon valami őrültséget. Nem lett volna értelme Rogert kitagadnia, mivel 19 éves korában így is elköltözött. Egyetemre ment Párizsba, és az akkori barátnőjével egy albérletet bérelt, és ott is éltek Keveset járt haza, már csak apa és a megromlott kapcsolatuk miatt is. Úgy 15 éves lehettem, amikor észrevettem magamon, hogy egyre inkább vonzódom a színes, különleges, bonyolult összeállítású ruhaköltemények iránt. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy anyáék minden hétvégén elvittek a Moulin Rougeba előadásokra, darabokra, ahol persze nem egyszerű jelmezek tárultak a nézőközönség szeme elé. Az első dolog, amit életemben egyedül varrtam 17 évesen, az egy szoknya volt. Illetve, annak indult, de aztán valami egészen más, használhatatlan darab lett belőle. Nem csüggedtem, hogy nem sikerült, helyette a gimnázium elvégzése után egy divattervező iskolába mentem tovább, mert tudtam, hogy nekem ezt kell csinálnom. A szüleim az iskolára való tekintettel, amikor csak tehették, bevittek a társulathoz, és az ottani tervezők mellé ültettek, ahol szépen-lassan, de megtanultam minden, a tervezéssel kapcsolatos dolgot. Egy napon, amikor éppen a társulatba siettem, kiszúrtam egy utcán bandázó, fiúkból álló kis csoportot. Az egyik srác különösen tetszett. Már csak a puszta kisugárzása is megfogott, egyszerűen magával ragadott. Plátói szerelem volt. Nem hittem, hogy bármikor is sikerülne vele akárcsak szóba is elegyednem. Aztán egy esős napon... mondhatnám azt is, hogy minden megváltozott, amikor esernyő nélkül indultam haza az iskolából, ő pedig mellém érve, a fejem fölé tartott egy esernyőt, aztán... rám mosolygott. Megtudta, hogy a Moulin Rougeban vagyok, mint "gyakornok". Sűrűn meglátogatott, ezzel persze elterelte a figyelmemet a dolgomról, amiért apa nagyon mérges volt. Nem díjazta, hogy egy ilyen "suhanccal" -ahogy ő is hívta-, tölti a lánya szinte az összes idejét, mivel később tényleg ez történt. Akkor is együtt lógtunk, amikor nem kellett volna. Apa eltiltott tőle, amire Pierre azzal válaszolt, hogy minden éjjel megszöktetett és csak hajnalban mentem haza. A szüleim nem tudtak ezekről a kijárásaimról, de addig volt jó! Nem mondtam el nekik, hogy együtt vagyunk, még annak ellenére sem, hogy akkor már rég 20 éves voltam, felnőtt és azt tehettem, amit csak akartam. Apa csak is akkor látta be, hogy nem is olyan rossz, mint amilyennek addig hitte, amikor megtudta, hogy bevették a színházba és koreográfus lett belőle. Akkor jött el az idő, hogy bejelentsük nekik, hogy nagyon is komolyak köztünk a dolgok. Másfél évnyi együtt járás után kérte meg a kezem. Soha nem voltam még boldogabb, mint akkor. Ám minden jót követ valami rossz is, nemde? Így történt ez akkor is, amikor az első közös babánkkal elvetéltem, aztán a következővel, és a következővel is. Orvosról orvosra jártunk mind a ketten, ám megállapítani még a mai napig sem tudták, hogy ez mitől van, hiszen mind a ketten egészségesek vagyunk. Még jelenleg is próbálkozunk, de sehogy sem akar összejönni a dolog, ez pedig teljesen lehangol és még az életkedvemet is elveszi. Gondolataimat a színházban kapott munkákkal próbálom elterelni. Jelenleg Párizsban élünk, de sűrűn meglátogatom a szüleimet.

Avatar alany: Jessica Stroup

Tárgy: Re: Rosaline Aymer Szomb. Jún. 16, 2012 11:20 pm

Kedves Rosaline!
Az előtörténeted nagyon tetszett, nagyon ötletes és szép volt!
Erőt és kitartást kívánok neked, nektek, csak beteljesül a vágyatok és magatok mellett tudhattok majd egy apró babát is Wink

Nem húzom tovább a szót: ELFOGADLAK