Yvonne V. Poésy

Tárgy: Yvonne V. Poésy Vas. Jún. 17, 2012 9:34 am

Teljes név: Yvonne Violet Poésy
Becenév: Yv, Yvi, Von, Viola
Karakter neme: Nő
Születési hely, idő: Olaszország - Firenze / 1985. Október. 20.
Kor: 26
Horoszkóp: Mérleg
Csoport: Tanárok

Karakter kinézetének adatai:
Szemszín: Kék
Hajszín: Világosbarna
Testalkat: Vékony, csinos, kecses, nőies
Magasság: 170 cm
Kinézet:

Mondhatjuk azt is, hogy Yvi egy átlagos kinézetű lány, hisz nincs három melle, vagy nyolc karja, amivel kitűnhetne a tömegből. Mind emellett persze határozottan szép arca van és igéző szeme, mely kéken, olykor-olykor szürkén villog. Haját jobbára festeni szokta, így hol szőkén, hol sötétbarnán jelenik meg. Amihez éppen kedve van. Kifejezetten nagy gondot fordít a külsejére és öltözködésére, mivel nagyon sokat számít neki, ha nem egy szegény kislánynak ítélik meg. Rendkívül vékony, 170 centimétere ellenére alig több ötven kilónál.
Szereti az emberek tudtára adni, hogy ő egy dögös nő, ezt pedig az olykor kihívó ruhadarabokkal mutatja meg, melyeket előszeretettel hord.

Karakter jelleme:
Hol is kezdjük… tekintettel arra, hogy az apja nevelte fel, egy rendkívül kiegyensúlyozott személyről beszélünk. Anyja annak idején elkényeztette, már tizennyolc évesen végig ment rajta nem csak az egész iskolája, hanem Párizs egyharmada is. A nő nem tudta kezelni felnőtt lányát, ki ezzel visszaélt, és olyan lelkesedéssel szegült ellen anyjának, mintha csak játszana. De az apja, haza a érkezését követően, kezébe vette a dolgokat és vasszigorral nevelte lányát, hisz annak ellenére, hogy tizennyolc volt, igen ráfért a nevelés, amit az anyja ez alatt az idő alatt elfelejtett megejteni.
Így hát egy rendíthetetlen ólomkatona lett belőle. Nem könnyű megtörni, szinte lehetetlen hatást gyakorolni rá. Nem képes könnyeket hullajtani, mintha a könnycsatornái elapadtak volna. Határozott, erőteljes személyiség, ám mind emellett diplomatikus készsége remek, próbál minden konfliktust ezek alapján elrendezni. Szeret ismerkedni, emellett pedig flörtölni akár még egy olyan idegennel is, ki nem tanúsít felé figyelmet. Függetlenségre termett, csak nagyon nehezen képes elviselni egy párt maga mellett, akinek még is sikerül megtörnie, annak elismerés jár. Leginkább egy fagyos jégtündér jellemzőt viselhetne magán.

Jellemének pozitív tulajdonsága:
jó problémamegoldó
rendíthetetlen
konfliktus kerülő

Negatív tulajdonság:
rámenős
nagyszájú
nem visel el senkit maga mellett
ráragadt a „jégtündér” jelző

Előtörténet:
- 1990-ben születtem Firenzében egy Olasz anyától és egy Francia apától. Születésemet követően a szüleim elváltak, nem voltak képesek egymás szemébe nézni, nem voltak hajlandóak szót váltani egymástól, én pedig soha nem értettem ennek értelmét. Ha megszületik egy pár gyermeke, akkor nem erősebb a kapcsolatuk? Nem próbálnak még inkább kitartani a másik mellett? Egy gyerek nem kovácsolja össze még inkább őket? Hisz mindenhol ezt lehetett látni és olvasni is. Nálunk úgy tűnik ez nem volt igaz… Anyám elhidegült apámtól, nem volt képes egy ágyban aludni vele, nem engedte meg, hogy hozzám nyúljon. Így hát apám megelégelte a dolgot és magától elkezdte intézni a válási papírokat, amit végül mindketten aláírtak. Egy igen nagy névvel rendelkező üzletember volt, így fogalmazhatunk úgy is, hogy amint kinyögött valamit, mindenki ugrott. Azt viszont tiszteletben tartotta, hogy nekem az anyám mellett kell felnőnöm, így engem Olaszban hagyott anyámmal. Egy békés, a kelleténél nagyobb baba voltam, de hat éves koromra kezdtem kikupálódni. Megmutatkozott rajtam az anyám vére. Anyai ágon minden nő gyönyörű volt, mind filmbe illő, így nem csak anyám, de a nagyanyám és dédnagyanyám is büszke volt, mikor megmutatkozott rajtam az ő vérük. A kék szem, barna haj, határozott arc és a vékony alkat.
Az iskolás éveim alatt, én voltam a „hercegnő”. Szó szerint! Minden fiú járkált utánam, tizenhat, tizennyolc éves koromban pedig csak fokozódott a lelkesedésük, amivel én szokásomhoz híven, visszaéltem. Néha megfordult a fejemben, hogy hülyeséget csinálok, mikor szájilag összeakadtam egy-egy sráccal, de nem törődve a következményekkel, tovább mentem és haladtam egészen addig, míg egy buliban ágyba nem csábítottam egy srácot. Míg sok lányt megerőszakolnak, addig ez az én esetemben fordítva alakult mindig. Nem engem akartak leteperni a férfiak, sokkal inkább én tettem meg helyettük, ezzel szerepet cserélve velük. Igyekeztem kifigyelni a legártatlanabb, legbájosabb fiúkat, kik könnyű prédának tűntek. Csak ezek után mertem nagyobb falatokat is kiszemelni magamnak, kiket nem kellett az ágyig vonszolni, jöttek azok maguktól.
A fordulat csak akkor következett az életemben, mikor apám „meglátogatott”, majd magával hozott Párizsba. Onnantól kezdve, a szórakozásomat, úgy ahogy van teljesen elvágta. Nem járhattam sehova kedvemre, nem engedett pasikat a környezetembe. Már kezdtem attól félni, hogy megajándékoz egy erényövvel, aminek a kulcsát ő fogja magánál tartani és csak akkor válhatok meg tőle, mikor ő azt úgy akarja. Leszoktam az éjszakai életről. Már nem éjszakai pillangó voltam, hanem egy határozott, törhetetlen jellem, akit az apám a saját arcképére formált. Míg anyám mindig vidám, lelkes és mosolygós asszony volt, addig apám egy határozott, előkelő üzletember pókerarccal, amire szinte lehetetlen volt mosolyt csalni. Csak akkor jelent meg egy vékonyabb, embereket kétségek elé állító mosoly, mikor ő nyerte az adott dolgokat az életben, nem pedig egy másik üzletember. Hihetetlen nem igaz? És én is hasonló lettem. Mások kárán mulattam, elidegenedtem az emberekkel, nem foglalkoztam velük egészen addig, míg önállósodni nem kezdtem. Persze köszönettel tartozom az öregnek, hogy sikerült valamilyen szinten helyre ráznia, de ez nem tartott túl sokáig. Amint elhagytam a „családi fészket” és alaposabban beleástam magam a színházi életbe, úgy tért vissza az igazi énem, ami úgy tűnik, hogy egy alap személyiségem, és nem alakíthatom kedvemre.
Míg apám a nevelésemmel foglalkozott, addig dráma szakos iskolába jártam, és végeztem el azt, kifejezetten jó eredményekkel, majd magam mögött tudhattam egy főiskolát is és több képzést is. Közel egy éve kerültem a Moulin Rouge színpadára, minek iskolájában dráma szakos tanár lettem. Az az egy gondom van, hogy bár értek a diákok nyelvén mégis nehezemre esik megállni valódi természetemet, így sokszor arrogáns és kemény vagyok velük még akkor is, ha tudom, nem érdemlik meg. Persze soha nem baj, ha egy határozott ember veszi kézbe a „suhancokat”, de gondolom, ezt nem egy huszonhat éves nőtől várják. De istenem, nincs mit tenni, én ilyen vagyok, és nem fogok változni pár gyerek miatt. Ám mind emellett próbálok kiállni mellettük, tudom, hogy kiből mit lehet kihozni és jó napjaim alkalmával, kellemes beszélgetésekbe tudok elegyedni velük, ami nem hátrány.

Avatar alany: Olivia Wilde

Tárgy: Re: Yvonne V. Poésy Vas. Jún. 17, 2012 10:02 am

Ohh Tanárnő, üdv itt köztünk. ^^

A karakterlap tökéletes, hiba nincs, az előtörit imádtam ( na de ez már nem újdonság) szóval nincs más hátra, mint hogy:

ELFOGADVA