Kendra Charity Dawson

Teljes név: Kendra Charity Dawson
Becenév: Kendra, Cherry
Karakter neme: Nő
Születési hely, idő: Anglia - Bristol / 1992 - Október - 12
Kor: 19
Horoszkóp: Mérleg
Csoport: Színészek

Karakter kinézetének adatai:
Szemszín: Kék
Hajszín: Szőke
Testalkat: Vékony, alacsony, mégis csinos, nőies alkatú.
Magasság: 165 cm
Kinézet: Haja világos szőke színben keretezi mindig mosolygós, makulátlan bőrű arcát, ami leginkább egy tökéletesen megformált porcelánbabára emlékeztetheti az embert. Szemei igéző kék színűek. Mivel nem szereti az erős sminket, ezért csak fekete szemceruzával és szempillaspirállal szokta kihangsúlyozni azt, ami az egyik legszebb rajta. Az előbb említett szemeit. Imád változatosan öltözködni, ám a sportos ruhákat nem szereti. Inkább érzi magát kényelmetlenül egy nőies, de igen csak csinos ruhadarabban, mint kényelmesen egy elcsépelt tréningnadrágban, tornacipőben.

Karakter jelleme: Mivel egy igazi falusi lánynak mondható -ahol ugye mindenki ismer mindenkit-, egyáltalán nem mondhatnám rá azt, hogy félénk, visszahúzódó vagy éppen távolságtartó. Annak ellenére, hogy hirtelen csöppent bele a nagyvárosi életbe, és egyedül kell megállnia a saját lábán, és eltartania magát, nagyon is könnyedén megy számára az ismerkedés. Mindenkivel rokonszenves és a végletekig kedves. A gond már csak az, hogy túlságosan is könnyen képes meghunyászkodni az emberek előtt.

Jellemének pozitív tulajdonsága: Rokonszenves, kedves, barátságos, türelmes.
Negatív tulajdonság: Reggelente borzasztóan elviselhetetlen, túl hiszékeny, hamar meghunyászkodik, nem tudja érvényesíteni az akaratát.

Előtörténet:
Bonjour Madam!
Nos, hát én lennék az! Az elveszett kislány a nagyvárosban, aki még mindig keresi Párizsban a helyét, akinek még mindig csak döcögősen megy a Francia és, aki a nagyok közé vágyik a Moulin Rougeba.
Nem is történt olyan régen, amikor 19 évvel ezelőtt megszülettem egy angol, mezőgazdasággal foglalkozó családi birtokon, mint a család 4. gyermeke. Apa mindvégig bízott abban -még azután is, hogy kiderült, lány leszek-, hogy a 4. gyermeke végre fiú lesz, aki majd tovább viheti a Dawson nevet, de aztán csalódás érte. Három szeleburdi lányát még egy követte. Nővéreim és köztem igen csak nagy a körkülönbség. Hogy pontos legyek, 13 év. Margareth, Malory és Marie hármas ikrekként jöttek a világra, és már alig várták, hogy én is megszülessek, hogy legyen egy hugicájuk, akit majd mindenféle jóra taníthatnak. Nos, ebből a "sok jó dologból" minden lett, csak az nem, amit ők elképzeltek. A játék náluk mindig is durván történt. Amikor babázásra került a sor, és még kicsi voltam, a hajasbabáik már nem is voltak annyira érdekesek, ellentétben velem. Úgy adtak körbe egymás között, mintha valami műtárgy, játék lennék, én meg persze minden egyes fésülés után és kényszeres homok evést követően, úgy ordítottam, visítottam, mint a sakál. A játék addig fajult, míg nem anya valósággal eltiltott nővéreimtől, akik minderre megmakacsolták magukat, és már annyit sem segítettek a birtok körül, kint a földön, az istállóban, mint azelőtt, pedig rengeteg, elvégzésre váró munka volt, amit apa és anya egyedül nem voltak képesek megcsinálni. Ez így ment sajnos egészen 20 éves korukig, ameddig el nem költöztek otthonról. Malory férjhez ment, Marie egyetemre, Margareth pedig úgy döntött, hogy Istennek fogja szentelni hátralévő életét, és kolostorba vonult, így hát a kicsi Kendra egyedül maradt, mint gyerek a családban, és minden, addig elvégzésre váró feladat ráhárult...
Nehéz volt összeegyeztetnem az iskolát, és az otthoni munkát , főleg, hogy komoly terveim voltak az életemmel, miután először láttam tv-ben az Üvöltő szeleket. A film története, drámaisága és a beleszőtt szerelmes szál egyszerűen elkápráztatott, és magával ragadott.
Gimnázium választás előtt álltam elő a szüleimnél azzal a komoly ötlettel, hogy színész akarok lenni, és mindenképp olyan iskolákat akarok végezni, ami után lehet esélyem arra, hogy bekerüljek a filmiparba. Apa nem támogatott, inkább csak őrjöngött, mert tudta, így egyik lányára sem hagyhatja majd rá a birtokot, anya pedig úgy gondolta, hogy jót tenne a döntésben, ha látnám, hogy mennyi mindennel jár együtt a színészkedés, így hát egyik télen -amikor már volt annyi megtakarított pénzünk, hogy ezt megtehessük-, karácsony előtt pár nappal, beutaztunk Londonba, hogy az ottani híres színházban megnézzünk egy darabot -a Diótörőt-, és az azelőtt történő előkészületeket is. A színház világa rögvest magával ragadott, és sokkal jobban tetszett, mint a kamerák mögötti élet. A díszlet, az a rengeteg jelmez, a sok, lelkes néző, a színpad és a szereplők közt történő összetartás... Egyszerűen elkápráztatott! Tudtam, hogy odavaló vagyok. Ezek után már nem volt kérdés, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Egy londoni színművészeti iskolába jártam végig a gimnáziumi éveimet. Év végén volt egy előadásunk a nagy színpadon. A Hattyúk tavában főszerepet kaptam. Mindenki ott volt az előadáson, aki csak számított. Az Olasz színház igazgató, a Svéd és még a Francia is. Rengeteget hallottam azelőtt a Moulin Rougeról, de soha nem tartottam lehetségesnek, hogy bármikor is, akárcsak megközelíthetem. Nem így lett! Az előadás után pár nappal váratlanul meglátogatott minket a Moulin Rouge igazgatója, aki nagy reményeket fűzött hozzám, és végülis elénk tolt egy szerződést, amiben az állt, hogy ha a Moulin Rouge társulat tagja leszek, akkor Párizsban a színház tud nekem egy szerény kis lakást is biztosítani, amit ők fizetnének az államnak. El se akartam hinni, hogy ez velem történik. Apa nem engedett el, anya örömében sírva fakadt, én meg -mivel már nagykorú voltam-, az izgalomtól remegő és izzadó kézzel aláírtam a lapokat, 1 hét elteltével pedig már a londoni reptéren álltunk, és búcsúzkodtunk szüleimmel és nővéreimmel is egyaránt. A gépem végül megindult Párizs felé, és most már teljességgel valóságosnak és elérhetőnek tartom, hogy én is egyszer nagy multú színésznővé válok majd.

Avatar alany: Ashley Benson