Les Deux Magots kávézó

Tárgy: Re: Les Deux Magots kávézó Vas. Jún. 17, 2012 8:59 am

Yvonne

A nappaliban ülök tétlenül, a nagy semmit bámulva. Pontosabban a tv-t , de, mivel abban nem található egy értelmes adó se, ezért megfelel a semmivel. Végignyúlok az ágyon, majd sóhajtok egyet, a kezembe veszem a távirányítót, és elkezdek lapozgatni, mint egy őrült. Mind az összes adón végigmegyek, de egyiken sincsen kedvemre való film, esetleg sorozat. Kinyomom, ismét sóhajtok, és a fehér plafont kezdem el bámuli. Egy ideig a rajta futkározó legyeket figyelem, de ezt hamar megunom, és felülök. Körbenézek, majd a térdemre támaszkodva felállok, és a szobám felé sétálok. Kiveszem a szekrényemből a fürdőgatyában, gyorsan átveszem, és a törülközőmet elemelve a fotelból elindulok kifelé a medence felé. Igaz, hogy egyedül unalmas, de nem tudok mást tenni, melegem van. Lerakom a széléhez a törülközőt, én meg belemászok a jó hideg vízbe. Na jó, azért nem olyan hideg, inkább langyos, de a forróságnál még mindig jobb. Egy ideig csak állok a szélébe kapaszkodva, és nézem a házat, és egyebeket. Úszok egy- két kört, majd kimászok, és a hajamat kezdem dörzsölgetni a törülközővel. Elindulok befele a házba, de megállok az ajtó előtt, végigtörlöm magamat, mert tudom, hogy a lakótársaim utálják a vízes padlód, folyton szidnak is miatta. Egy jó pár perces törülközést követően belépek a házba, és szobám felé veszem az irányt. Elveszek egy tiszta pólót, alsónadrágot, és a halásznadrágomat. Bemegyek a fürdőbe, becsukom magam mögött az ajtót, és beállok a tus alá. Tíz perc tusolás után kiszállok, és a derekamra csavarom a törülközőt. Alaposan megtörölközök, és legközelebb már felöltözve lépek ki onnan. A hajamat még egyszer áttörlöm, és a külcsok meg a mobilom felé nyúlok. A telefont a zsebembe temetem, felveszem a papucsomat, és elhagyom a házat. Kulcsra bezárom az ajtót, és elindulok a kocsim felé. Kiparkolok, de még azt se tudom, hogy merre akarok menni. Mondjuk, most egy jó kis kávét elfogadnék. A Les Deux Magots kávéház felé veszem az utamat, és amikor odaérek, leparkolom a kocsit, és kiszállok onnan. Lassan, de biztosan odaérek, és rögtön a hűtött, belső részleget vizslatom át, szabad helyet kutatva. Hát, ilyet nem találok, ezért kintre, az árnyékba ülök le. Időm sincsem körbenézni, máris ott terem mellettem a pincér. Még, mielőtt megszólalna, mondom a rendelésemet.
- Egy jegeskávét, ha kérhetem. -mondom egy halván mosollyal a számon, majd amikor bólint, és eltűnik az ajtó mögött, végre körbe tudok nézni.

Tárgy: Re: Les Deux Magots kávézó Vas. Jún. 17, 2012 8:44 pm

Ronan

Köszönhető munkamániámnak, nem voltam hajlandó addig elhagyni tegnap az iskola épületét, míg meg nem csináltam a függőben lévő feladataimat. Ez pedig bőven eltartott éjszaka tizenegy óráig. Éjfélkor tudtam végre letenni a tollat elsőnek és azt is megtudtam kísérelni, hogy elhagyjam az épületet és elinduljak haza. Ám megint akadályt állított elém a sors... hát nem összefutottam apámmal? Csak azt nem értem, hogy mit keresett ott éjjelek évadján az iskolánál. De inkább meg se kérdeztem, a végén valami olyan választ kaptam volna, amit nem akartam hallani, vagy elkezdett volna terelni. Az pedig annyira szánalmas, hogy otthagytam volna. Végül feltettem neki a kérdést, hogy nincs e kedve eljönni hozzám és ott aludni, mivel az ő lakása Franciaország legmesszebbre eső pontján fekszik, így nem láttam értelmét annak, hogy haza utazzon. És tekintettel arra, hogy van egy szabad szobám, amit csak vendégszobának használok, nem látom akadályát annak, hogy fogadni tudjam.
Mély sóhaj hagyja el a számat, ahogy az ágyban nyújtózkodva nyitom ki a szemem. A kora reggeli fény fehérré varázsolja a szobámat, a szememet sérti. Olyan érzés kerít hirtelen hatalmába, mintha meghaltam volna, de mikor meghallom, hogy nyílik a szobám ajtaja rá kell jönnöm, még élek. Szerencse vagy balszerencse, nem tudom. Szürke macskaszemem az ajtóra téved, mikor is megpillantom apámat egy szál gatyában egy nagy tálcával a kezében. Mindig elámultam, mikor megpillantottam apám testét. Még most negyvenöt évesen is egy Adonisz. Vállai szélesek, erősek, mellizmai szépen kidolgozottak. Igen magas, fekete haja hullámos tincsekként hullik alá. Kék szeme tökéletes kontrasztot képez sötét haja és bőre mellett. Ahogy az ágy felé sétál, mosolyogva pillant rám.
- Emlékszel? Kislány korodban hányszor vittem neked ágyba a reggelit? - teszi fel a kérdést erőteljes basszusán, mire vigyorogva ülőhelyzetbe tornázom magam. Furcsa érzés ismét apámmal egy lakásban tartózkodni, de ez a furcsa nem azt jelenti, hogy rossz. Mindig szerettem, ha valaki kiszolgál, és megmutatja, hogy szeret. Lehet, hogy én nem vagyok képes kimutatni szeretetemet olyan őszintén mint apám vagy mások, de ettől még én is igyekszek.
- Igen, emlékszek. Minden második reggel egy nagy tálca kajával állítottál be, aminek a nagy részét végül te etted meg - pillantok fel rá vigyorogva, majd felkapva a tálcáról egy kívánatos vajas kenyeret, elkezdem azt betermelni.
A reggel igen jól indul, így remélem a nap további része se lesz sokkal rosszabb. Egy vidám, élénk magenta színű ruhában és egy hozzá illő, ugyan ilyen színű magassarkúban haladok végig Párizs néhány utcáján, míg nem megérzem a frissen főzött kávé illatát. Megigazítva rövid ruhámat, indulok el a Les Deux kávézó felé, majd lépek be annak ajtaján, mikor is megpillantok egy ismerős alakot, ki a pult előtt toporog. Gyorsan körülnézek, hátha látok egy szabad helyet, mivel igen nagy a reggeli nyüzsgés, ám mikor az ablak mellett felszabadul egy hely, rögtön elkapom Ronan csuklóját. Mikor kisétál a felszolgáló az ajtón, kezében egy jegeskávéval, rápillantok és a szabad helyre mutatok, mi felé rögtön el is indulok, Ronannal a nyomomban.
Elérve a kétszemélyes asztalt, levetem magam az egyikre, majd megjelenik a pincér, kezében a fiú italával.
- Parancsoljon. Magának mit hozhatok? - pillant rám, kezében pedig meg is jelenik a kis papírtömb és a toll.
- Egy jegeskávét kérnék, de ne jeget, hanem vanília fagylaltot tegyenek bele! - pillantok fel ellenállhatatlanul a srácra, ki hangosan nyel egyet, majd elkezd körmölni. Pillanatok alatt eltűnik, én pedig Ronan felé fordulok.
- Nem a színpadon lenne a helyed? Kicsit késésben vagy nem gondolod? - érdeklődök mosolyogva.