Charles Ulliel

Teljes név: Charles Ulliel
Becenév: Charles,Diri
Karakter neme: Férfi
Születési hely, idő: Franciaország- Lyon/ 1978- Július 1.
Kor: 33
Horoszkóp: Rák
Csoport: Tanárok

Karakter kinézetének adatai:
Szemszín: Kék
Hajszín: Fekete
Testalkat: Izmos, robosztus
Magasság: 180 cm
Kinézet: Lerí rólam, hogy nem vagyok egy sovány kis törpe. Izmosnak mondhatom magam, és elég magasnak is. Nem úgy nézek ki mint egy igazgató. Sőt, ha idegenekkel találkozom nem is jönnek rá, hogy az vagyok. Talán azért mert nem úgy nézek ki, és nem is úgy viselkedek mint egy átlagos, mezei igazgató. Általában borostával az arcomon járok kelek, csak különleges alkalmakkor szoktam megborotválkozni. Adok a külsőmre, divatosan öltözködök. Persze azt veszem fel ami éppen kényelmesnek tűnik, 30 fokban nem fogok öltönyben és nyakkendőben flangálni.

Karakter jelleme: Sokmindent elviccelek, főleg akkor ha látom, hogy a másik illetőnek szüksége van egy kis humorra. Nem szeretem a komoly, komor helyzeteket. Tudok hatni az emberekre, főleg a kölykökre. Nem is mentem volna el tanárnak, ha egy bizonytalan, félős kisnyuszi lennék. Hiába vagyok igazgató, a többiekkre barátként, és nem beosztottként tekintek. Ezért van az is, hogyha meglátnak nem vágják magukat vigyázba. Természetesen a hivatalos ügyeket komolyan kezelem, hiszen mégis csak igazgató vagyok, ugyebár. Sokszor tűnök föl a színház területén a semmiből, szeretek meglepni másokat.

Jellemének pozitív tulajdonsága: Vicces, jó beszélgető partner, és jó hatással van másokra.
Negatív tulajdonság: A nőkben egyáltalán nem bízik, Kávé függő

Előtörténet: A hetvenes évek végén születtem Lyonban, éjfél környékén. A szüleim nem voltak milliomosok, sőt egyáltalán nem is voltak gazdagok, de azért mégsem éltünk nyomorban. Átlagos család voltunk. Sajnálatos módon együtt kellett élnem a két évvel idősebb nővéremmel. A kapcsolatunk hogy is mondjam, nem volt felhőtlen. Vele nem is tartom a kapcsolatot, csak pár évente hívjuk föl egymást. Mindegy, erre most inkább nem térnék ki. Miután kijártam az általánost, Reimsbe. A költözésnek nem volt különösebb oka, csak a szüleim ráuntak Lyonra. Először rossz volt, hogy kiszakítottak az ismerős környezetből, de hamar megszoktam az új várost. Sőt, később jobban szerettem Reimset, mint Lyont. Velem ellentétben a nővérem mihamarabb el akart költözni, utálta azt a helyet. Ebből voltak az orbitális viták, veszekedések a tesóm és anyámék között. Én nem álltam senki pártjára sem, inkább távolról követtem az eseményeket. A nővérem pár hónap után abbahagyta a hisztizést, és belenyugodott, hogy még egy pár évig velünk kell laknia. Én elkezdtem a középiskolát, a magatartásom, hát, nem volt valami fényes, de a tanulással sosem volt gondom. Ez nem jelenti azt, hogy szerettem tanulni. Csak nem voltam sík hülye, hanem volt eszem. Ennyi. Elvégeztem a közép sulit, a nővérem ekkor már rég Nancyben lakott. Szóval én is úgy döntöttem, hogy ideje elhagyni a családi fészket. Párizsba mentem, ahol felvettek az egyetemre. Már régóta terveztem, hogy tanár leszek. Valahogy vonzott ez a pálya. Sikerült lediplomáznom, mint történelem tanár. Mehetett is az álláskeresés. Az első időszakban egy középiskolában tanítottam, a kölykökkel az első perctől fogva jól kijöttem. Nem voltam szigorú, nem ordibáltam, nem csaptam fejbe őket a könyvekkel, stb. Nem is volt az az igazi tanár-diák viszony. Természetesen nem mentem el velük kocsmázni, de simán tegezhettek, meg oda jöhettek hozzám akármilyen bajuk volt. Szerelmi bánat, családi problémák, tanulási gondok. Mindenkit meghalhattam, és próbáltam nekik segíteni. Ha kellett, a detoxikálóba is elmentem értük. Egy gyereket sem buktattam meg, szerintem az teljesen értelmetlen. Ezzel csak azt érik el a tanárok, hogy a szerencsétlen gyereknek taccsra vágják az önbizalmát. Ezekben az években jöttem össze az egyik kollégámmal, volt eljegyzés esküvő meg minden, ami kell. Három évig voltunk házasok. Rájöttünk, hogy nem illünk össze, egyáltalán nem. Elváltunk, de mivel nem tudtam elviselni, hogy minden nap látom, otthagytam azt az iskolát. A kölykök nem voltak valami boldogok ettől, de nem tudtam mit tenni. Egy hónapig nem is csináltam semmi mást, csak piáltam. Egy ilyen vedelős estén hívott föl a nővérem sírva. Nem voltam még részeg, szóval felfogtam amit mondott. A barátja megverte, elvette a pénzét aztán rázárta a lakása ajtaját. Nem voltunk puszipajtások a tesómmal, de attól még senki sem ütheti meg. Elmentem a nővéremhez, sikerült kiszabadítanom, de nem akarta feljelentést tenni. Én pedig másnap fölkerestem a csávót és péppé vertem. A tesóm nem is rá, hanem rám volt dühös. Ekkor döntöttem el, hogy nem fog érdekelni mi van vele. Ezek után újra alkalmas voltam a tanításra, és abbahagytam az ivást. Hallottam a hírt a Moulin Rougeról, hogy feltámadt hamvaiból. És ez mind a diákoknak volt köszönhető. Nem semmi. Nos, elmentem oda, és az akkor igazgató elég hamar beleegyezett, hogy ott taníthassak. Közben voltak újabb kapcsolataim, de egyik sem tartott tovább két hónapnál. Az itteni kölykökkel is olyan laza voltam, mint annó a másik helyen lévőkkel. A kollégákkal is megvoltam, az igazgatóval is jóban voltam. A főgóré már akkor elég koros volt, lassan eljött az ideje, hogy nyugdíjba vonuljon. És engem akart a helyére. Sőt nemcsak ő, hanem a tanárok és a diákok is engem tartottak a legalkalmasabbnak a feladatra. Én mint igazgató. Érdekesen hangzott akkor még. A lényeg, hogy átvettem a helyét az öregnek, és hamar belejöttem ebbe az egészbe. Most már megismertem jobban mindent és mindenkit. A színészeket, rendezőket, meg a többieket. Mint ahogy tanárként, igazgatóként sem változtam meg, nem lettem szigorú, köcsög, vagy lenéző. Benéztem a színházi próbákra, akkor mikor a srácok nem is számítottak rám. Ha kicsit lankadt a kedvük, akkor feldobtam a hangulatukat, mindig is utáltam ha valaki depresszív állapotba kerül. Moulin Rouge lett az életem, eszem ágában sem volt sohasem otthagyni. Azóta is felelősnek érzem magam az ott dolgozó és tanuló emberekért, diákokért. És amíg én leszek itt az igazgató, még biztosan egy jó hosszú ideig nem lesznek a színháznak gondjai.

Avatar alany: Gerard Butler