Ronan J. Hervé
Táncosok
Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Jun. 15.
Age : 32
Tartózkodási hely : Párizs
 | | Tárgy: Ronan Jérémiah Hervé Vas. Jún. 17, 2012 5:00 am | |
|  Teljes név: Ronan Jérémiah Hervé Becenév: Ron, Ronan Karakter neme: Férfi Születési hely, idő: Franciaország – Párizs / 1992. Május 9.Kor: 20Horoszkóp: Bika Csoport: Táncosok Karakter kinézetének adatai:Szemszín: KékHajszín: BarnaTestalkat: IzmosMagasság: 185 cmKinézet: Ronan egy nem túl magas, körülbelül 185 centiméter magas, elég izmos alkatú srác. Ezt a különféle sportágaknak, és a táncnak köszönheti, amit még most is űz. A haja színe barna, amit néha megnöveszt, ekkor csak kifésülve hordja, hogyha meg a szokásosnál egy kicsit rövidebb, akkor felzselézi. A szemének szép, sötétkék árnyalata van. Karakter jelleme: Egy elég nyugodt srácról van szó, ám, hogyha éppen jobb kedvében van, akkor közel olyan hiperaktív, mint egy tízéves kisgyerek. Szeret segíteni másokon akkor is, ha nincsen miből. Szófogadó, ezt köszönheti a nagyapja állandó dolgoztatásának. Folyton dolgozik, de csak azért, hogy nagyapja kedvében járjon. Amikor szóba jön, hogy miért a nagyszüleinél nevelkedett, hol vannak a szülei, akkor letörten, de mégis dühösen viselkedik mert úgy érzi, hogy az anyja miatta halt meg. Persze a mérges énjét nem csak ekkor szokta megmutatni.[/ i]
Jellemének pozitív tulajdonsága: [i]Nyugodt, kedves, bohókás. Negatív tulajdonság: Gyorsan dühbe tud gurulni. Előtörténet: 1992. Május 9- én láttam meg a napvilágot Párizs egyik kórházában. Bárcsak ne így lett volna… Ahogy megszülettem, anyám karjába raktak, rám mosolygott, majd meghalt. Amikor a karjában tartott. Ennyi ideig ismertem anyámat. Na, meg a hasában töltött kilenc hónap is ott volt. Apám, jobban kétségbe esett, mint bárki más. Egy ideig velünk volt, aztán rászokott a szeszes italokra, pálinkára, és vodkára, amit nem bírt sokáig. Alig fél év elteltével kiderült, hogy májelégtelenségben szenved. Elszállították USA- ba, ahol szorgalmasan elkezdték gyógyítani, ám az orvosok bevallása szerint nem sikerült sokra jutniuk. Miután a nagyszüleinkhez kerültünk, nem hallottunk többet felőle… Mondhatjuk úgy is, hogy jó dolgunk volt a nagyszülőknél, de aztán, ahogy egyre idősebbek lettünk, az elvárások is egyre nagyobbak lettek. Beírattak minket suliba, ekkor voltam én 6, Pierre pedig 9 éves. Rá két évvel, a nagyapánk elkezdett minket tanítani a szakmájában. Legelőször azt gondoltam, hogy milyen jó lesz, de kénytelen voltam belátni, hogy ez miatt semmit se tudtunk csinálni. Iskola után rögtön, ahogy hazamentünk állhattunk neki a személyre szabott munkának. Játszani szinte nem is maradt időnk. Maximum akkor, amikor szakadt az eső, vagy szünet volt. De akkor se játszhattunk többet tíz- tizenöt percnél, mert akkor is hajtottunk, mint a lovak, hogy minél hamarabb készen legyünk, tudjunk majd játszani. De ahogy befejeztük, és elkezdtünk volna a szórakozást, jöttek a további feladatok. Egyre telt az idő, én 13 éves lettem, testvérem pedig 16. Én még, mintha egy jól nevelt kiskutya lennék, mentem a nagyapám után, segítettem neki a házak meszelésében, a rám kiszabott feladatokban. Pierre viszont belekeveredett a „menők” csoportjába, és már nem csinálta azt, amit kellett volna. Magyarul, nem fogadott szót. Mondjuk nem lett egy nagyképű is ficsúr, csak ellenszegült. Megerősödött a természete. A táncot és a sportolást viszont csoportban csináltuk. Imádtunk mind a ketten táncolni. Mondjuk, én legelőször hülyeségnek tartottam, mert senkise táncol, emellett „az olyán lányos” jelzőkkel illettem. Végül egyre több időt töltöttem azzal, hogy Pierre gyakorlását figyeltem, és kifejezetten tetszett, ahogy a semmiből egyre messzebbre jutott. Aztán én is elkezdtem, először csak estem keltem, hogyha borultam felálltam, és táncoltam tovább, mintha mi se történt volna. Szerencsére nekem is egyre jobban ment, mintha a véremben lenne, és beiratkoztam egy tánctanárhoz, oda, ahova Pierre is járt. Ekkor már én is nagyban elleneztem a kőműves munkát, a tánc lett a mindenem. Bevallom, sose voltam olyan jó, mint a testvérem. Olykor fel is adtam, és a tanár hozzá is vágta a fejemhez, hogy belőlem nem lesz táncos, nem tudja, hogy minek csinálom az egészet, mert ez nem az én műfajom. Erre csak higgadtan annyit tudtam mondani, hogy „mert szeretem, és nem attól függ, hogy hogyan csinálom, hanem csinálom, és nem adom fel”. Mert, ő se úgy jött ki az anyjából, hogy rögtön táncra perdült, nem igaz? Neki is több év kellett ahhoz, hogy ezt a szintet el tudja érni, ahol most tart. Amikor már igazán jól táncoltam, befejeztem a tánciskolát, követtem testvéremet a Moulin Rouge színházba. Táncosként kerültem oda, Pierre koreográfusként. Nem mondom, jól végzi a dolgát. Ő kezdett el tanítani engem is ugyan úgy, mint minden táncost, és színészt is. Még most is ott boldogítom a népet, mondjuk, szerintem mindig az agyukra megyek a sok hülyeségemmel, de már úgy összekovácsolódtunk, mint egy nagycsalád. És ez így van rendjén. Avatar alany: Chace Crawford | |
|
Yvonne V. Poésy
Admin
Hozzászólások száma : 118
Join date : 2012. Jun. 12.
| | Tárgy: Re: Ronan Jérémiah Hervé Vas. Jún. 17, 2012 5:07 am | |
| Üdv nálunk Ronan! Az előtörténeted tetszett, ötletes volt. Sok sikert kívánok neked a Moulin Rouge-ban, és maradj te a színház bohókás kisfiúja  Természetesen ELFOGADLAK!Foglalj avatart és mehetsz is táncolni  | |
|
